Először is szeretnénk egy nagyot apologizálni a beígért, de elmaradt folyamatos tudósításért, de izibe kiderül miért is történt ez úgy, ahogy...
A Labancstáb március idusa előtt, girnyó, elektronikus zenés szemüveget viselők módjára időben elhúzott szeretett fővárosunkból messzi tájakra véve az irányt a magyar rónán.
Hát igen, ilyen az, ha akasztják a hóhért, és úgy tűnik, mégis a színtiszta területek a biztosabbak a magunkfajtának.
Az tiszteletteljesen megemlékező események lassan terjedtek szét az országban. A délelőtt még nyugalomban zajlott, de már voltak gyanús előjelek, hogy feltámad Petőfi szelleme, ezt átérezve pedig homogén Szent Korona Birodalommá válunk, elsöpörve mindent, ami nem.
A felfokozott hangulat, a természetben tapasztalható furcsa zsivaj, a tapintható, már-már folyékonnyá váló feszültség szétterült, a magyarság szívcsakrájából lüktető harag elsöpörni készült az uralmat bitorlók sátáni kacaját - youtubetól Záhonyig.
Érzelmekkel és hazafiassággal túlfűtött, folyamatos barikádharcunkat most pár fotóban összegeznénk, melyekhez nem fűzünk kommentárt, hiszen így önmagukban is elsöprő erejű népakaratot eredményezhetnek a blogoszféra helytartótanácsoskodó hardverében:
UPDATE: Elnézést a félretájékoztatásért! A világon semmi sem történt, valamit nagyon félreérthettünk!
Utolsó kommentek